A minap Nigella valamelyik csatornán a csokis pavolváját készítette nagy lelkesen. Olvastam már ezt a receptet párszor, de még sosem láttam. Ott ragadtam hát, majd továbbgondoltam és csokis Eton Mess lett belőle.
Érdemes volt kipróbálni és most le is írom a receptet, nehogy megint abba a hibába essek, hogy azt gondolom, megjegyzem, közben meg pont nem…
Gimnazista koromban a házinéni isteni-almás-süti-gyáros volt. A végeredmény mennyei volt, és az is mindig lenyűgözött, hogy úgy készítette ezt a sütit, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga. Érettségi után búcsúajándékként meg is kaptam a forrást, egy Horváth Ilona Szakácskönyvet, amiben megjelölte az Almás bélest.
Megpróbáltam megcsinálni egyszer-kétszer, de én nem voltam elégedett az eredménnyel. Talán a szép emlékek miatt az enyém nem is lehetett olyan, mint az etalon.
Tegnap viszont Andi hozott egy kevés ‘maradékot’ a saját sütéséből, és egyből olthatatlan kényszert éreztem, hogy elkészítsem megint. Azonnal elkértem a receptet és tisztán láttam magam előtt a mai programot.
A recept nem volt más, mint a Horváth Ilona-féle két (a sima és az olcsóbb) Almás béles elegye. Elolvastam azt is és megcsináltam a magam verzióját.
Holnap még be kell mutatnom a tegnapi asztaltársaságomnak véleményezésre, de az itthoniak már kifejezték tetszésüket.
Végre bebizonyosodott, hogy igazán egyszerű elkészíteni.
Azért szeretjük nagyon, mert egyszerű elkészíteni, nem időigényes, viszont sokféleképp felhasználható. Jól jön, amikor azonnali édességre vágyunk. Jól jön, amikor kell egy plusz köret (mi szeretjük az édeset a sóssal). Jól jön fagyi mellé.
A savanykás almát megpucolom (vagy épp csak a magházát vágom ki) és felkockázom. Vajat olvasztok egy serpenyőben, ebbe barna cukrot teszek és ezt is felolvasztom (ez lehet kristálycukor is, de a barnától még szebb lesz a színe). Ehhez adom az almát, megszórom őrölt fahéjjal és nagy hőfokon, fedő nélkül addig főzöm, amíg elérem a kívánt állagot. Az alma belseje maradhat kemény, de akár puhára is lehet főzni.
Jó ideje már, hogy édesség készült a konyhában, de ma ebéd után elhangzott a ‘Mi a desszert’ kérdés, így nem volt kiút. Nem volt nagy az alapanyag választék, ezért valami csokisra gondoltam. Átlapoztam az egyik süteményes könyvemet és a Márványmeglepetésre esett a választás. Ezután szembesültem azzal, hogy hiányzik egy s más, tehát improvizáltam. A célközönség jól fogadta.
A mai reggeli megszületése két Péter barátunknak köszönhető. Az egyikük megmutatta nekünk Varsót és bár a város annyira nem nyűgözött le minket, az almás palacsintájukon kívül egy erdei gombás ételük is mély nyomokat hagyott bennünk. Az almás palacsintát egész jól sikerült itthon is reprodukálnom, de a serpenyős gomba nem igazán lett átütő. Legalábbis eddig. Mert itt lép képbe a másik Péter, aki a halak kergetése mellett a gombászásnak is mestere. Talán a múlt heti vízbe lökésemért cserébe, tegnap egy szép adag erdei gombát kaptunk tőle.
Az elkészítését nem cifráztam túl. Nagy darabokra vágtam. Forró serpenyőben, vajon kis sóval, borssal pár perc alatt megsütöttem. Remek reggeli lett. Egyebet nem mondhatok: gomba jó.
Ma reggel megpróbáltam amerikai palacsintát készíteni zabkorpából és kimondottan jól sikerült.
A normál amerikai palacsinta receptemet használtam, csak a liszt helyett ugyanannyi zabkorpát használtam, a vajat kihagytam. Sütőpor helyett 1/4 teáskanál szódabikarbónát tettem bele.
Remek kis reggeli lett.
Szeretem, mert könnyű, fanyar és egyszerű elkészíteni. Számomra tökéletes nyári süti.
Mostanában valahogy nem jutott idő a sütésre, ma azonban két süti is készült. Az első egy cseresznyés kelt lepény, mert apa ezt kérte. A másik egy sárgabarackos könnyű, mert nekem az első nem jött be. Túl egyszerű, semmi különös, nem egy lehengerlő süti lett. Nagy meglepődésemre a többieknek ízlett, így megint azt kell nyugtáznom, hogy az én ízlésem nem a többségét tükrözi. A kettő közül viszont így mindenki biztosan megtalálja a kedvére valót.
Sárgabarackos könnyű lepény
Cseresznyés kelt lepény
Kaptam egy szakácskönyvet karácsonyra, ami bővelkedik az olyan receptekben, amiket örömmel fogok kipróbálni, csodás fotók és jó ötletek vannak benne. Így találtam rá a csokiláva receptjére, mely alapján meg is született ma délután a csokifelfújt. Mentás, mert volt itthon mentás csoki és vaníliafagyival tálaltam, mert vanília szószt nem volt kedvem készíteni, így a könnyebbik végét fogtam meg a dolognak.
A sütési időben nem hittem, a javasolt idő leteltével alig történt valami, kapott még ugyanannyi esélyt, majd még fele annyit. Ez utóbbit nélkülözhette volna a felfújt, de még így is folyt a közepe.
Ha minőségi csoki kerül bele, nagyon finom, munka pedig alig van vele. Megéri kipróbálni.
Többször találkoztam már ezzel a recepttel – bár a források makronnak hívják, én maradok a süti elnevezésnél – és ma úgy döntöttem, kipróbálom. Nem meglepő, hogy az alap a joyofbaking volt. Első körben a gyorsabb és könnyebben elkészíthető változatot választottam. Alig kell hozzá valami, nagyon gyorsan kész és kimondottan sikeres volt.
A legfinomabb 