10-es (almás)

Gimnazista koromban a házinéni isteni-almás-süti-gyáros volt. A végeredmény mennyei volt, és az is mindig lenyűgözött, hogy úgy készítette ezt a sütit, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga. Érettségi után búcsúajándékként meg is kaptam a forrást, egy Horváth Ilona Szakácskönyvet, amiben megjelölte az Almás bélest.
Megpróbáltam megcsinálni egyszer-kétszer, de én nem voltam elégedett az eredménnyel. Talán a szép emlékek miatt az enyém nem is lehetett olyan, mint az etalon.
Tegnap viszont Andi hozott egy kevés ‘maradékot’ a saját sütéséből, és egyből olthatatlan kényszert éreztem, hogy elkészítsem megint. Azonnal elkértem a receptet és tisztán láttam magam előtt a mai programot.

A recept nem volt más, mint a Horváth Ilona-féle két (a sima és az olcsóbb) Almás béles elegye. Elolvastam azt is és megcsináltam a magam verzióját.
Holnap még be kell mutatnom a tegnapi asztaltársaságomnak véleményezésre, de az itthoniak már kifejezték tetszésüket.

Végre bebizonyosodott, hogy igazán egyszerű elkészíteni.

Recept

 

Almás béles

Anya múltkor azt kérte, hogy ne darabokra vágjam az almát, hanem nagy lyukú reszelőn reszeljem. Hát ma megszületett a válasz. Fogtam a Horváth Ilona szakácskönyv Almás béles receptjét, elkészítettem a tésztát, a töltelékhez 1,3 kg almát a kérés szerint lereszeltem és összekevertem az Amerikai almáspite fűszerkeverékével. A felső tésztaréteget sűrített tejjel kentem meg, hogy csillogjon kicsit és szép legyen a színe is. Nem, nem a tésztakedvelőknek kedvez ez a süti, de nálunk ez az irányzat jön be.