Apa kérte, amúgy is kellett valami foglalatosság, így krumplis-sajtos pogácsát sütöttem délután.
Szerencsére nem olyan macerás, mint amennyire ízlik mindenkinek, hiszen csak egyszer kell keleszteni, néhányszor áthajtogatni, de a hajtogatások között nem kell pihentetni, csak nyújtani.
Nem olyan szép, és egyáltalán nem magas, de lehet vastagabbra nyújtani.
Melegen rettentően finom volt, hidegen pedig kellően foszlós és könnyű.
Visszatérő vendégváró falat lesz a konyhában.
Ez lesz ma a sós ropogós. Mert állítólag nagyon finom (ezt a recept alapján nincs okom kétségbe vonni); a megszokott alapanyagok kellenek hozzá (liszt, vaj, sajt, élesztő); bár egy kicsit kell keleszteni, de nem többet, mint a kedvenc kalácsaimat; és az én elvárásaimnak abszolút megfelel, mert sokkal kevesebb babra van vele, mint egy pogácsával: nem kell szaggatni csak felvágni. Szóval minden a hűtőben, hamarosan nekiállok.
Boldog új évet!
Az egyik pogácsa, amit nagymamám receptkönyvében találtam. A látványával nem állíthatom, hogy elbűvöli a közönségét, de az ízével hódít, az biztos. Nemes egyszerűséggel volt leírva és tényleg könnyű elkészíteni. Nem igényel sok munkát sem időt. Talán lesz még néhány változtatás, hogy pontosan olyan legyen, ahogyan mi szeretjük, de alapnak remek ez a recept.
Ismét felfedeztem nagymamám kézzel írott szakácskönyvét. Nagyon megörültem neki, majd rájöttem, elleszek egy ideig az olvasással. Sajátos kézírás, pacák mindenfelé, az idő is nyomot hagyott a lapokon. De nem hagytam magam, addig küzdöttem, amíg megfejtettem a recepteket. Kikerestem a régi kedvenceket és elsőnek egy sajtos ropogtatnivalót próbáltam ki. A receptben az a jó, hogy nincs vele sok munka. A gond az, hogy 1 napig állni kell hagyni a tésztát. Most várom, hogy elteljen a 24 óra, de emlékeim szerint megéri várni, remek kis sós ez. Holnap kép is lesz és referálni is tudok majd.
Addig is a recept
Kaptam egy pogácsa receptet, ami nagyon jónak ígérkezett, de a dolgok nem úgy sültek el, ahogyan kellett volna nekik, így egyik módosítás jött a másik után, de végül mégis egy finom és magas pogácsa lett az eredmény.
Pogácsa készült ma, mert már egy jó ideje arra vágytam. Kicsit csaltam a kelesztéssel, így nem húzódott el olyan sok ideig; és egyből a szilikon lapon nyújtottam, így nem kellett átpakolni őket egyesével a tepsibe. A sajtszórásban volt segítségem (köszönöm!), így már szinte gyerekjáték volt az egész.
Hogy legyen mit ropogtatni a meccs alatt, úgy döntöttem, focacciát készítek. Most először. Na jó, ez így teljesen nem igaz, mert pizzát ezerszer sütöttem már, és most is ugyanazt a tésztát használom. Ennek a receptje már fent van a blogon. Olvasztott vajat, plusz kb. 1/2 dl vizet tettem a tésztába, mert nem akart összeállni. Kelesztés után vékonyra nyújtottam, tetejét megkentem vajjal, majd megszórtam egészen apróra vágott újhagymával és reszelt sajttal. 10 perc alatt 250°C-on meg is sült.
Alig kellett bele energiát fektetni, viszont annál finomabb lett.
Nem is tudnám már megmondani, pontosan mikor fordult meg először a fejemben a lángossütés gondolata. Eredetileg csak egy álom volt, mert hát a lakásban nem készítünk semmit, ami olajban sül. Nem azért mert nem egészséges, hanem mert ki nem állhatjuk a szagot. Nincs az az elszívó, ami egy nyitott konyhában elszívja a sült olaj jellegzetes szagát. Annyit meg azért nem ér az élmény, hogy az utózöngét is elviseljük miatta.
Nemrég egy vidéki születésnapon kiderült, hogy rokonaink rendszeresen készítenek otthon lángost és elmondásuk szerint a tészta elkészítése nem is lehetne egyszerűbb. Azonban ahogy ez egy ilyen italos eseményen lenni szokott, a pontos recept nem cserélt gazdát, sokkal nem, csak annyival jutottam előrébb az ügyben, hogy tudtam: nem ördöngösség az elkészítése.
Apukámat viszont megkérdeztem, vajon kint a kertben tudunk-e sütni, ha én gondoskodok a tésztáról és szerencsére partneremre találtam benne. Ezután égi jelnek tudtam be, amikor egy ismerősöm (Köszönöm, Marcsi!) merő véletlenségből említette, hogy isteni receptje van. Megszereztem és ma el is készült. A munka legnehezebb része a kiszaggatás volt, de hamar rá lehet érezni a technikára és tűz fölött, bográcsban alig néhány perc alatt el is készültek. Én szaggattam, apa forgatta. Minél több készült, annál jobban sikerült a forma és a méret is, legközelebb már elsőre tökéletesek lesznek. És azt is tudom, hogy hamarosan fánk is készül majd.
Recept
Apa gyakran készít krémeket. Tojásból, túróból, májkrémből. Szinte bármiből. Mostanában én is átvettem ezt a jó szokását, eddig a juhtúró a befutó. A jó a dologban az, hogy nagyon hamar kész, nem kell hozzá sokminden és nagyon jó kis reggeli.
Sokféleképp elkészíthető, az én verzióm itt olvasható.
A legfinomabb 