Ismét felfedeztem nagymamám kézzel írott szakácskönyvét. Nagyon megörültem neki, majd rájöttem, elleszek egy ideig az olvasással. Sajátos kézírás, pacák mindenfelé, az idő is nyomot hagyott a lapokon. De nem hagytam magam, addig küzdöttem, amíg megfejtettem a recepteket. Kikerestem a régi kedvenceket és elsőnek egy sajtos ropogtatnivalót próbáltam ki. A receptben az a jó, hogy nincs vele sok munka. A gond az, hogy 1 napig állni kell hagyni a tésztát. Most várom, hogy elteljen a 24 óra, de emlékeim szerint megéri várni, remek kis sós ez. Holnap kép is lesz és referálni is tudok majd.
Addig is a recept
A legfinomabb 