Az almás béles mintájára pirosgyümölcsös készült. Fagyasztott gyümölcsmix és cukor ment bele.
Ez is finom lett.

Gimnazista koromban a házinéni isteni-almás-süti-gyáros volt. A végeredmény mennyei volt, és az is mindig lenyűgözött, hogy úgy készítette ezt a sütit, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga. Érettségi után búcsúajándékként meg is kaptam a forrást, egy Horváth Ilona Szakácskönyvet, amiben megjelölte az Almás bélest.
Megpróbáltam megcsinálni egyszer-kétszer, de én nem voltam elégedett az eredménnyel. Talán a szép emlékek miatt az enyém nem is lehetett olyan, mint az etalon.
Tegnap viszont Andi hozott egy kevés ‘maradékot’ a saját sütéséből, és egyből olthatatlan kényszert éreztem, hogy elkészítsem megint. Azonnal elkértem a receptet és tisztán láttam magam előtt a mai programot.

A recept nem volt más, mint a Horváth Ilona-féle két (a sima és az olcsóbb) Almás béles elegye. Elolvastam azt is és megcsináltam a magam verzióját.
Holnap még be kell mutatnom a tegnapi asztaltársaságomnak véleményezésre, de az itthoniak már kifejezték tetszésüket.

Végre bebizonyosodott, hogy igazán egyszerű elkészíteni.

Recept

Ez alkalommal nagymamám receptes füzetében talált receptet próbáltam ki.
A tál mérete miatt végül csak 3 réteg töltelék került bele, de így is nagyon kiadósnak ígérkezik.
Még nem vágtuk fel, de hamarosan annak is eljön az ideje.

A csavar annyi benne, hogy nem csak diót, hanem diót és mandulát vegyesen használtam a töltelékhez.

A recept egy 35*25 cm méretű tálba:

A tésztához:
1 kg liszt
50 dkg vaj
1 kocka élesztő
2 dl tej
10 dkg cukor
só
6 tojás sárgája

Az élesztő felfuttatása után összegyúrtam a tésztát és 4 egyforma részre osztottam, majd vékony lapokat nyújtottam.

A töltelék:
20 dkg darált dió
20 dkg darált mandula
15 dkg cukor
citrom reszelt héja
narancs reszelt héja
sárgabarack lekvár

A tál alját kivajaztam és liszteztem. Az első kinyújtott lapokat a tál aljába tettem, megkentem lekvárral, majd megszórtam a dió-mandula-cukor keverékkel. Ezt egy kevés őrölt fahéjjal. Erre jött egy másik lap, lekvár, keverék és így tovább. A legfelső lapot megszúrkáltam villával és 200°C-on 40 perc alatt megsütöttem alsó-felső sütés mellett.

A tetejét bevontam olvasztott csokival.

Legközelebb talán valamivel kevesebb vajat használok majd, akkor talán könnyebben el lehet majd nyújtani a tésztát. Oda kell figyelni, hogy a tészta vékonyra legyen nyújtva, mert sütés közben még nagyobb lesz.

Azért szeretjük nagyon, mert egyszerű elkészíteni, nem időigényes, viszont sokféleképp felhasználható. Jól jön, amikor azonnali édességre vágyunk. Jól jön, amikor kell egy plusz köret (mi szeretjük az édeset a sóssal). Jól jön fagyi mellé.

A savanykás almát megpucolom (vagy épp csak a magházát vágom ki) és felkockázom. Vajat olvasztok egy serpenyőben, ebbe barna cukrot teszek és ezt is felolvasztom (ez lehet kristálycukor is, de a barnától még szebb lesz a színe). Ehhez adom az almát, megszórom őrölt fahéjjal és nagy hőfokon, fedő nélkül addig főzöm, amíg elérem a kívánt állagot. Az alma belseje maradhat kemény, de akár puhára is lehet főzni.

Nem kimondottan időszerű, de egy ideje valamiért folyton ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy fánkot kellene sütni. Sajnos, nem fog egyhamar elkészülni, mert az olajban sütést hanyagoljuk a lakásban, így meg kell várni, míg ismét alkalmas lesz az idő a bográcsozáshoz. Azokat viszont, akiket nem tántorít el az olajszag, csak biztatni tudom, hogy fogjanak bele, mert ezt a receptet mindenképp érdemes kipróbálni.

A csokitorta második nekifutásra még az elsőnél is nagyobb sikert aratott. Kisebb módosítások miatt magasabb lett, így már nem két, hanem három szintre vágtam. Oda tölteléknek igazán savanyú házi sárgabarack lekvárt választottam. A csokikrémből a külsejére is ment, és még a legnagyobb kritikusaim sem találtak rajta fogást.

Recept

Csokis piskótából, csokikrémmel és csoki bevonattal a tetején. Nem édes, nem nehéz. Kellemes.

Recept

Remek édesség halloweenre.

Recept